20. RÉSZ – A második esély nem ajándék

Gábor egy nap megkérdezte, eljöhet-e velünk karácsonykor.
Anyám rám nézett.
Én bólintottam.
– Igen.
Az ünnepi asztalnál három tányér volt.
Anyámé.
Az enyém.
És Gáboré.
Sokáig nézte a terítéket.
– Harminc évig nem ültem ilyen asztalnál veletek.
– Most itt ül – mondtam.
– Tudom.
Nem ígérte, hogy minden tökéletes lesz.
Én sem.
De ezúttal egyikünk sem akart elmenekülni.









