HARMINC ÉV UTÁN VISSZATÉRT AZ APÁM – A LEVÉL, AMELY EGY EGÉSZ CSALÁD ÉLETÉT MEGVÁLTOZTATTA

3. RÉSZ – Anyám hangja a telefonban

Este nyolc óra volt, amikor felhívtam Évát.

– Szia, kincsem! – szólt bele vidáman. – Már azt hittem, elfelejtetted az anyádat.

– Soha nem felejtenélek el.

– Történt valami?

Sokáig hallgattam.

– Anya, emlékszel arra a fényképre, amin te vagy egy sárga ruhában, mellette pedig egy fiatal fiú?

A vonal másik végén megszűnt a vidámság.

– Miért kérdezed?

– Megtaláltam őt.

Csend.

Aztán egy halk sóhaj.

– Hol?

– Itt dolgozik. A mi irodaházunkban. Takarító.

Anyám nem szólt.

– Anya?

– Mi a neve?

– Kovács Gábor.

Hallottam, ahogy remegni kezd a légzése.

– Istenem…

– Azt mondta, soha nem tudta, hogy terhes voltál. Azt mondta, a nagyapa egy levelet adott neki, amelyben állítólag azt írtad, hogy ne keressen többé.

Anyám hangja elcsuklott.

– Az a levél…

– Nem te írtad?

– Nem, kincsem.

Leültem.

– Akkor ki?

– Az apám.

Úgy éreztem, mintha kihúzták volna alólam a széket.

– A nagyapa?

– Igen.

– Miért?

Anyám sírni kezdett.

– Mert nem akarta, hogy egy szegény fiú legyen a gyermekem apja. Azt hitte, tönkreteszem vele az életemet.

– És te miért nem kerested meg Gábort?

– Kerestem, kincsem. Többször is.

– Mi történt?

– Apám mindig azt mondta, hogy Gábor elköltözött, és már nem akar látni. Később pedig azt állította, hogy levelet kapott tőle, amelyben Gábor kérte, hogy hagyjam békén.

A kezem ökölbe szorult.

Két fiatal ember egész életét tette tönkre egy hazugság.

– Anya, holnap eljössz hozzám?

– Miért?

– Mert szerintem van valaki, akinek harminc év után végre beszélnie kell veled.

Leave a Comment