15. RÉSZ – A születésnap, amelyet soha nem ünnepeltünk együtt

A következő hónapban betöltöttem a harmincadik életévemet.
Anyám kis tortát készített.
Gábor is eljött.
A kezében egy apró dobozt tartott.
– Nem tudtam, mit vehetnék neked.
A dobozban egy régi ezüst medál volt.
– Ez anyádé volt. Azt hittem, elveszett, de nemrég megtaláltam.
Anyám meglepetten nézett rá.
– Ezt még mindig őrzöd?
– Mindent őriztem, ami rád emlékeztetett.
Nem tudtam, mit mondjak.
A medált végül elfogadtam.
Nem azért, mert ezzel apává vált.
Hanem mert egy darab múltat adott vissza.









