18. RÉSZ – A férfi, aki először mondta ki

Néhány héttel később Gábor megbetegedett.
Nem volt súlyos, de az orvos néhány nap pihenést rendelt el.
Felvittem neki a lakásába néhány élelmiszert.
Amikor meglátott, meglepődött.
– Nem kellett volna.
– Tudom.
Leültem a konyhában.
Sokáig beszélgettünk.
Aztán egyszer csak megszólalt:
– Büszke vagyok rád, Anna.
A szavak váratlanul értek.
Egész életemben erre vártam.
Nem a pénzére.
Nem a jelenlétére.
Csak arra, hogy egyszer valaki, akit apámnak nevezhetek, azt mondja: büszke vagyok rád.
Nem tudtam visszatartani a könnyeimet.









