17. RÉSZ – A régi iskola

Egy szombaton elmentünk abba az iskolába, ahol anyám és Gábor először találkoztak.
Az épületet azóta felújították.
A régi udvaron azonban még mindig állt egy hatalmas gesztenyefa.
Anyám megállt alatta.
– Itt vártál rám minden délután.
Gábor bólintott.
– És te mindig elkéstél.
– Mert a gyerekek nem akartak hazamenni.
Mindketten nevettek.
Én pedig fényképet készítettem róluk.
Nem tudtam, mennyi időt veszítettünk el.
De azt igen, hogy ezt a pillanatot már nem akarom elveszíteni.









