HARMINC ÉV UTÁN VISSZATÉRT AZ APÁM – A LEVÉL, AMELY EGY EGÉSZ CSALÁD ÉLETÉT MEGVÁLTOZTATTA

8. RÉSZ – A kérdés, amelyet harminc éve őriztem

Egy péntek délután megkértem Gábort, hogy jöjjön fel.

– Szeretnék valamit kérdezni.

Leült.

– Hallgatlak.

– Gondolt valaha arra, hogy lehet, hogy van egy lánya?

– Minden évben.

– Akkor miért nem kereste?

– Kerestem. De amikor azt mondták, hogy Éva új életet kezdett, és nem akar látni, azt hittem, a jelenlétem csak ártana neki.

– És nekem?

A kérdésre nem tudott válaszolni.

– Nekem szükségem lett volna magára – mondtam. – Amikor az iskolában mindenki az apjáról mesélt. Amikor az első fellépésemen üres maradt az egyik szék. Amikor diplomát kaptam.

Gábor szeméből könnyek hullottak.

– Tudom, hogy nincs mentségem.

– Nincs.

– De szeretném, ha egyszer megengednéd, hogy ott legyek.

Sokáig néztem.

– Ezt még nem tudom megígérni.

– Nem is kérem.

Leave a Comment