14. RÉSZ – A felmosó újra a kezében

Hétfőn Gábor ismét munkába állt.
Megkérdeztem tőle, szeretne-e másik állást.
– Miért?
– Mert nem akarom, hogy az apám takarító legyen az én irodaházamban.
Gábor elmosolyodott.
– Ne szégyelld a munkámat. Én sem szégyellem.
– Nem szégyellem.
– Akkor hagyd, hogy becsületesen dolgozzak.
Megértettem.
Nem akart pénzt.
Nem akart különleges bánásmódot.
Azt akarta, hogy ne sajnáljam.
És talán ez volt az első dolog, amit igazán tisztelni tudtam benne.









