HARMINC ÉV UTÁN VISSZATÉRT AZ APÁM – A LEVÉL, AMELY EGY EGÉSZ CSALÁD ÉLETÉT MEGVÁLTOZTATTA

4. RÉSZ – A találkozás előtt

Másnap reggel korábban érkeztem az irodába.

A recepción megkérdeztem, hogy Gábor bejött-e dolgozni.

– Igen, igazgató asszony. Már lent van a raktárban.

– Kérem, szóljanak neki, hogy ma ne dolgozzon. Jöjjön fel az irodámba.

Amikor megérkezett, láthatóan ideges volt.

– Beszéltél vele?

Bólintottam.

– Tudja, hogy maga itt van.

Gábor leült, és összekulcsolta a kezét.

– Haragszik?

– Nem tudom. De el fog jönni.

A férfi szemében remény villant.

– Tényleg?

– Igen. De szeretném, ha megértené: nem azért hívtam ide, hogy minden azonnal rendbe jöjjön.

– Megértem.

– Nem lehet harminc év fájdalmát egyetlen beszélgetéssel eltüntetni.

– Tudom.

Az ajtó ekkor kinyílt.

Anyám lépett be.

Egyszerű bézs kabátot viselt, a kezében egy kis táskát tartott. Amikor meglátta Gábort, megállt.

A férfi felállt.

– Éva…

Anyám szeme megtelt könnyel.

– Gábor.

Egyikük sem mozdult.

Aztán Gábor tett egy lépést felé.

– Sajnálom.

Anyám megrázta a fejét.

– Én is.

És harminc év után először újra egymás szemébe néztek.

Leave a Comment