7. RÉSZ – A férfi, aki nem kért semmit

A következő napokban Gábor nem próbált közelebb kerülni hozzám.
Nem hívogatott.
Nem küldött ajándékokat.
Nem kérte, hogy nevezzem apának.
Csak dolgozott tovább.
Egy reggel megláttam, ahogy a földszinti előcsarnokban segít egy idős látogatónak felvenni a kabátját.
Egy másik alkalommal a biztonsági őrrel beszélgetett, és kiderült, hogy rendszeresen segít egy közeli hajléktalanszállón.
Megkérdeztem a személyzetet, milyen ember.
Mindenki ugyanazt mondta:
– Csendes. Szorgalmas. Soha nem panaszkodik.
Ez nem törölte el a múltat.
De elkezdtem látni azt az embert is, aki a történetünk mögött volt.









