10. RÉSZ – A nagyapa titka

A doboz alján egy borítékot találtam, amelyet nagyapám kézírásával címeztek meg.
„Évának – csak akkor olvasd el, ha már nem tudok válaszolni.”
Anyám elsápadt.
– Ezt még soha nem láttam.
Kinyitottuk.
A levélben nagyapám beismerte, hogy ő írta a Gábornak szánt hamis üzenetet, és ő rejtette el Éva leveleit is.
Azt írta, hogy féltette a lányát, de később rájött, hogy a félelmével több kárt okozott, mint amennyit valaha jóvátehetett volna.
A levél utolsó sora így szólt:
„Azt hittem, megvédelek egy rossz döntéstől. Csak túl későn értettem meg, hogy én döntöttem helyetted.”
Anyám sokáig sírt.
Én pedig először éreztem haragot egy olyan ember iránt, akit gyerekkoromban szerettem.









