HARMINC ÉV UTÁN VISSZATÉRT AZ APÁM – A LEVÉL, AMELY EGY EGÉSZ CSALÁD ÉLETÉT MEGVÁLTOZTATTA

22. RÉSZ – A kérdés, amelyre végre válaszoltam

Egy este Gábor megkérdezte:

– Szeretnéd, ha apának hívnál?

Nem válaszoltam azonnal.

– Nem tudom.

– Megértem.

– Sokáig haragudtam magára.

– Jogosan.

– És még most is vannak napok, amikor eszembe jut, milyen lett volna, ha ott van.

Gábor lehajtotta a fejét.

– Nekem is.

Aztán halkan hozzátettem:

– De szeretném, ha egyszer megpróbálnánk.

A szeme megtelt könnyel.

Nem erőltette a választ.

És ezért hálás voltam neki.

23. RÉSZ – Az utolsó műszak

Gábor néhány hónappal később úgy döntött, nyugdíjba vonul.

Az utolsó munkanapján az egész takarítói csapat összegyűlt az előcsarnokban.

Nem tudták, hogy ő az apám.

Csak azt tudták róla, hogy mindig segített, soha nem panaszkodott, és mindenkihez volt egy kedves szava.

Amikor átadtam neki egy kis emléklapot, meglepődött.

– Ezt miért kapom?

– Mert a munkája számított. És mert az emberek számítanak.

A kollégái megtapsolták.

Gábor sírt.

Én pedig büszke voltam rá.

Leave a Comment