6. RÉSZ – A régi fénykép hátulja

A beszélgetés után anyám elővette a táskájából a régi fényképet.
Ugyanazt, amelyet én is őriztem.
– Ezt az édesanyámtól kaptam – mondta. – Az érettségi bálon készült.
Gábor elmosolyodott.
– Emlékszem arra az estére. Egész éjjel azt hittem, én vagyok a világ legszerencsésebb embere.
Anyám megfordította a képet.
A hátoldalon apró betűkkel ez állt:
„Éva és Gábor – 1996. június.”
Alatta egy másik mondat:
„Ha egyszer lesz gyermekünk, szeretném, ha tudná, hogy mennyire szerettük egymást.”
Gábor szája megremegett.
– Ezt én írtam.
– Tudom – felelte anyám.
Én pedig rájöttem, hogy ez a fénykép nem csupán egy régi emlék volt.
Ez volt az egyetlen bizonyíték arra, hogy a történetük valaha boldog is volt.









