12. RÉSZ – Az első közös ebéd

Egy vasárnap meghívtam Gábort ebédre.
Nem a luxusétterembe.
Anyám lakásába.
Egyszerű húslevest főzött, rántott húst készített, és almás pitét sütött.
Gábor egy csokor fehér virággal érkezett.
– Nem tudtam, mit szeretsz – mondta nekem.
– Nem ismer.
– Igazad van.
Az ebéd eleinte kínos volt.
Aztán anyám megkérdezte:
– Emlékszel, amikor egyszer eltévedtünk a Margitszigeten?
Gábor felnevetett.
– Te voltál az, aki azt mondta, hogy biztosan tudja az utat.
– Mert biztos voltam benne!
– Három órán keresztül kerestük a kijáratot.
Anyám nevetett.
Én pedig először láttam őket úgy beszélgetni, mint két ember, akiknek közös múltjuk van.









