8. rész – A második boríték

A dosszié alján egy kisebb borítékot találtam.
Ezen egyetlen szó állt:
„Anyád.”
A kezem megállt.
Anyám halála óta szinte soha nem beszéltünk róla.
Apám a fényképeit sem szerette nézegetni. Ha szóba hoztam, mindig témát váltott.
Kivettem a borítékból egy fényképet.
Anyám egy kórházi ágyban feküdt, mellette pedig egy újszülött kisfiú volt.
Én.
A fénykép hátoldalán ez állt:
„A legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam.”
Aztán egy levél következett, amelyet anyám írt apámnak, nem sokkal a halála előtt.
„Robert, kérlek, ígérd meg, hogy megtanítod a fiunknak, hogyan kell önállóan boldogulnia. Nem szeretném, ha mindig másoktól várná a megoldást. De arra is kérlek, hogy soha ne hagyd elfelejteni, mennyire szeretik.”
A levelet könnyek között tettem vissza.









