Öt éven át lakbért fizettem apámnak a saját szobámért – a temetése után kapott doboz mindent megváltoztatott

19. rész – A beszélgetés Frankkel

Egy héttel később Frank átjött hozzám.

Leültünk a teraszon.

– Apád mindig azt mondta, hogy büszke rád – szólalt meg.

– Ezt soha nem mondta nekem.

– Tudom.

– Miért nem?

Frank elmosolyodott, de a szeme szomorú maradt.

– Mert Robert azt hitte, hogy a dicséret elkényezteti az embert. Így nevelték őt is.

– És te soha nem mondtad neki, hogy téved?

– Sokszor mondtam. De az ilyen emberek nehezen változnak.

Aztán Frank elővett a zsebéből egy régi fényképet.

Apám és ő álltak rajta egy tó partján.

A kép hátoldalán ez állt:

„A legjobb barátomnak, aki mindig emlékeztet arra, hogy a család fontosabb mindennél.”

Leave a Comment