19. rész – A beszélgetés Frankkel

Egy héttel később Frank átjött hozzám.
Leültünk a teraszon.
– Apád mindig azt mondta, hogy büszke rád – szólalt meg.
– Ezt soha nem mondta nekem.
– Tudom.
– Miért nem?
Frank elmosolyodott, de a szeme szomorú maradt.
– Mert Robert azt hitte, hogy a dicséret elkényezteti az embert. Így nevelték őt is.
– És te soha nem mondtad neki, hogy téved?
– Sokszor mondtam. De az ilyen emberek nehezen változnak.
Aztán Frank elővett a zsebéből egy régi fényképet.
Apám és ő álltak rajta egy tó partján.
A kép hátoldalán ez állt:
„A legjobb barátomnak, aki mindig emlékeztet arra, hogy a család fontosabb mindennél.”









