4. rész – Az ötödik év

Az idő lassan telt.
A lakbér öt éven keresztül minden hónapban ugyanannyi maradt.
Kétszázötven dollár.
Öt év alatt összesen tizenötezer dollárt fizettem neki.
Néha elgondolkodtam azon, mennyivel könnyebb lett volna az életem, ha ezt a pénzt félre tudom tenni.
Talán már saját lakásom lenne.
Talán egy jobb autóm.
Talán nem kellene minden hónap végén számolgatnom a pénzemet.
Apám azonban soha nem engedett el a témát.
Egyetlen alkalommal sem mondta, hogy nem kell fizetnem.
Aztán egy keddi reggelen Frank telefonált.
– Gyere haza, fiam. Apád kórházban van.
Amikor megérkeztem, már nem tudott beszélni.
Másnap reggel meghalt.
És én úgy veszítettem el az apámat, hogy még mindig rengeteg kérdés maradt bennem.









