Öt éven át lakbért fizettem apámnak a saját szobámért – a temetése után kapott doboz mindent megváltoztatott

21. rész – Az utolsó születésnap

Apám születésnapján egyedül mentem ki a temetőbe.

Vittem egy kis csokor virágot, és leültem a sírja mellé.

Sokáig nem szóltam.

Aztán végül kimondtam:

– Apa, még mindig vannak dolgok, amelyeket nem értek.

A szél megmozdította a virágok leveleit.

– Nem tudom, miért voltál olyan kemény velem. Nem tudom, miért nem mondtad el, hogy szeretsz.

Megálltam.

– De azt már tudom, hogy próbáltál gondoskodni rólam. És most már azt is tudom, hogy neked sem volt könnyű.

Letettem a virágokat.

– Hiányzol.

Leave a Comment