1. rész – A doboz

A doboz az asztalon feküdt.
Egyszerű, barna kartondoboz volt, több réteg ragasztószalaggal lezárva. Semmi különös nem látszott rajta, mégis úgy éreztem, mintha az egész múltam ott rejtőzne benne.
Frank, apám legjobb barátja, csendben állt mellettem.
– Biztosan ki akarod nyitni? – kérdezte.
Keserűen elmosolyodtam.
– Öt éven keresztül fizettem neki a lakbért a saját szobámért. Ennél rosszabb meglepetést már aligha tud okozni.
Frank nem mosolygott.
– Azt hiszem, nem ismerted olyan jól az apádat, mint gondolod.
Ez a mondat jobban fájt, mint vártam.
Lehúztam a ragasztószalagot, majd felnyitottam a dobozt.
Felül egy vastag boríték feküdt, rajta a nevemmel.
Alatta fényképek, banki dokumentumok, régi levelek és egy kisebb, kulccsal lezárt fémdoboz volt.
De ami igazán megváltoztatta az életemet, az egyetlen mondat volt, amelyet apám saját kezűleg írt a boríték elejére:
„Fiam, ha ezt olvasod, valószínűleg már nincs lehetőségem elmondani neked az igazat.”









