5. RÉSZ – Miért engem választott Samira?

A fénykép láttán visszaemlékeztem az első napomra a dubaji házban.
Samira asszony akkor már beteg volt, és ritkán hagyta el a szobáját.
Amikor először találkoztunk, spanyolul próbált megszólítani.
— Te Mexikóból jöttél?
Meglepődtem.
— Igen, asszonyom.
— Van gyermeked?
— Igen. Egy fiam.
— Hiányzik?
A kérdésre elsírtam magam.
Samira nem nevetett ki. Csak megfogta a kezem.
— Akkor tudod, milyen érzés valakit szeretni úgy, hogy nem lehet mindig melletted az ember.
Abban az időben azt hittem, csak egy kedves idős asszony próbál vigasztalni.
Most azonban másként értettem a szavait.
Elővettem a harmadik levelet, amelyet még nem olvastam el.
A levélben Samira leírta, hogy évekkel korábban az egyik alkalmazottja csalással vádolták meg.
A nő elveszítette az állását, a családjától is elszakadt, és senki sem hitt neki.
Samira akkor megfogadta, hogy ha egyszer találkozik egy tisztességes emberrel, akit igazságtalanul bántanak, segíteni fog neki.
És ezt a döntést velem kapcsolatban is meghozta.









