14. RÉSZ – Visszatérés a házba

Amikor megérkeztem, Khalid személyesen várt a repülőtéren.
Sokkal idősebbnek tűnt, mint néhány héttel korábban.
— Köszönöm, hogy eljöttél.
— Nem érted jöttem.
— Tudom.
A házhoz érve Omar rohant ki az ajtón.
— Rosalía!
A karjaimba vetette magát.
— Azt hittem, soha többé nem látlak!
Letérdeltem, és szorosan átöleltem.
— Soha nem felejtettelek el, kicsim.
Omar sírt.
— Anya azt mondta, hogy elloptad a gyöngysort.
— És te mit gondoltál?
— Tudtam, hogy nem igaz.
A ház ajtajában Laila állt.
Amikor meglátott, elsápadt.
— Mit keres itt?
Khalid nyugodtan válaszolt:
— Rosalía azért jött, hogy megtudja az igazságot.
Laila megfordult, és felment az emeletre.









