22. RÉSZ – Khalid bocsánatkérése

Khalid néhány hónappal később Mexikóba utazott.
Nem hozott ajándékot.
Nem hozott ügyvédet.
Csak egy levelet.
— Szeretném, ha elolvasnád.
A levélben bocsánatot kért.
Azt írta, hogy tíz éven át látta, mennyit teszek a családjáért, mégis hagyta, hogy Laila vádjai fontosabbak legyenek az igazságnál.
— Nem várom, hogy megbocsáss — mondta.
— Nem is tudom, képes vagyok-e rá.
— Megértem.
Aztán megkérdezte:
— Omar eljöhetne hozzád a nyári szünetben?
A kérdésre elmosolyodtam.
— Természetesen. Mindig szívesen látom.
Khalid bólintott.
És először láttam rajta valódi megkönnyebbülést.









