4. RÉSZ – A tíz ingatlan valódi értéke

Az ügyvédnő elmagyarázta, hogy az ingatlanok értéke sokkal magasabb, mint amire először gondoltunk.
A monterreyi ház, két lakás, több üzlethelyiség és a Veracruz közelében található tengerparti ingatlan együtt jelentős vagyont képviselt.
De a legfurcsább az volt, hogy a legtöbb ingatlan bérbe volt adva.
Az évek során a bérleti díjak egy külön bankszámlára érkeztek.
A számla tulajdonosa szintén én voltam.
— Rosalía asszony, önnek tudnia kell, hogy ez a pénz hová került — mondta Elena.
— Én semmit sem tudtam róla.
— Akkor valaki más kezelte a számlát.
Mateo megfogta a kezem.
— Mamá, egész életedben másokért dolgoztál. Lehet, hogy most végre valaki gondoskodott rólad.
Elena azonban nem mosolygott.
— Mielőtt örülnénk, tisztáznunk kell, hogy ki férhetett hozzá ezekhez a pénzekhez.
Aznap délután egy újabb boríték érkezett a házunkhoz.
A feladó Dubaj volt.
A borítékban egy fénykép lapult.
Samira asszony ült rajta egy fiatalabb nő mellett.
A nő én voltam.
A kép hátulján ez állt:
„Az első nap, amikor eldöntöttem, hogy megváltoztatom Rosalía életét.”









