15. RÉSZ – A széf kinyitása

A bankban Khalid és én együtt jelentünk meg.
A munkatárs ellenőrizte a dokumentumokat, majd a széfhez vezetett bennünket.
A dobozban három dolog volt.
Egy régi végrendelet.
Egy kis fényképalbum.
És egy lezárt boríték, amelyen Samira asszony kézírása állt.
A végrendelet szerint Samira az örökség egy részét egy alapítványra hagyta.
Az alapítvány célja az volt, hogy segítséget nyújtson azoknak a külföldi munkavállalóknak, akiket igazságtalanul bocsátottak el vagy fosztottak meg a jogaiktól.
Az alapítvány első kezelőjének engem nevezett meg.
A borítékban pedig ez állt:
„Rosalía, ha eljutottál idáig, akkor végre tudod, hogy nem véletlenül választottalak.”









