3. RÉSZ – A férfi, aki tíz év után először félt

Mateo azonnal visszahívta a számot, de már nem kapcsolták.
— Mamá, mit akarhat tőled?
Nem tudtam válaszolni.
Aznap éjjel alig aludtam. A fejemben újra és újra Samira asszony mondatai visszhangoztak.
„Valaki még mindig a házban él.”
Másnap reggel elmentünk egy Monterreyben dolgozó ügyvédhez, Elena Ruizhoz.
Elena alaposan megvizsgálta a tulajdoni lapokat.
— Rosalía asszony, ezek az ingatlanok valóban az ön nevén vannak. A nyilvántartások szerint az elsőt tizenegy évvel ezelőtt vásárolták.
— De én akkor még Dubajban dolgoztam.
— Pontosan. A vásárlásokhoz egy meghatalmazott járt el, de minden dokumentum megfelelően hitelesítettnek tűnik.
— Ki volt az?
Elena megmutatott egy nevet.
Hassan Al-Mansouri.
Khalid egyik régi üzleti partnere.
— Ismeri ezt az embert? — kérdezte.
— Csak hallomásból.
Elena újra átnézte a papírokat.
— Van még valami. A tíz ingatlan közül az egyikre öt évvel ezelőtt jelzálogot jegyeztek be.
— Micsoda?
— Valaki kölcsönt vett fel az ön tulajdonában álló ingatlanra.
A szívem összeszorult.
— Ki?
Elena a dokumentum aljára mutatott.
A hitelfelvevő neve Laila Al-Nasri volt.









