A gyöngysor, a tíz ingatlan és a titok, amelyet egy dubaji család tíz évig őrzött

2. RÉSZ – Samira asszony utolsó levele

A levelet újra elolvastam.

„Kedves Rosalía!

Ha ezt a levelet olvasod, akkor már valószínűleg elhagytad azt a házat, amelyben tíz éven keresztül szolgáltál.

Szeretném, ha tudnád, hogy soha nem voltál egyszerű alkalmazott a szememben. Amikor a fiam feleségül vette Lailát, azt hittem, olyan családot építenek majd, amelyben a tisztesség és a szeretet fontosabb lesz a pénznél.

Tévedtem.

Öt évvel ezelőtt, amikor még éltem, rájöttem valamire, amit a családom mindenáron el akart titkolni előled.

A tíz ingatlan nem ajándék, és nem is tévedés. Ezeket én vásároltam a te nevedre, mert tudtam, hogy egyszer szükséged lesz valamire, amit senki nem vehet el tőled.

Ne bízz Lailában.

De Khalidot se ítéld el addig, amíg el nem olvastad a második levelet.

A gyöngysor pedig nem tűnt el. Valaki elrejtette.

És az illető még mindig a házban él.

Samira.”

A levelet az ölembe ejtettem.

— Mamá, ez komoly? — kérdezte Mateo.

— Nem tudom, fiam. De valaki évekkel ezelőtt ingatlanokat vásárolt a nevemre.

Mateo megvizsgálta a tulajdoni lapokat.

— Ezek valódi dokumentumok. Holnap elmegyünk egy ügyvédhez.

Ekkor megszólalt a telefonom.

Ismeretlen nemzetközi szám volt.

Felvettem.

— Rosalía? — kérdezte egy férfihang.

— Igen. Ki beszél?

— Khalid vagyok.

A férfi néhány másodpercig hallgatott.

— Tudom, hogy Mexikóban vagy. Kérlek, ne írj alá semmit, és ne add át senkinek a dokumentumokat.

— Tíz év után most jut eszébe, hogy beszéljen velem?

— Rosalía, veszélyben vagy.

A vonal megszakadt.

Leave a Comment