5. rész – A nagymama régi levele

Másnap Erika néni házába mentem.
Anyám a konyhaasztalnál ült, előtte egy régi fémdobozzal.
– Ezt a nagymamád hagyta rám – mondta.
A dobozban régi fényképek, banki iratok és egy megsárgult levél feküdt.
A levelet a nagymamám írta.
Azt írta benne, hogy a családunk pénzét nem szabad egyetlen ember kezébe adni, és hogy apám vállalkozása csak akkor indulhat el, ha a családtagok hozzájárulását írásban rögzítik.
A levél végén egy különös mondat állt:
„Enikő, ha egyszer Tamás elfelejtené, honnan indult, emlékeztesd arra, hogy a siker nem jogosít fel senkit arra, hogy elvegye mások munkáját.”
Anyám lehajtotta a fejét.
– Azt hittem, apád megváltozik, ha sikeres lesz.
– És most?
– Most már csak azt szeretném, ha igazságosan rendezné a dolgokat.
A fémdoboz alján egy banki igazolást találtam.
A nagymamám több mint húszmillió forintot utalt át a vállalkozás indulásakor.
A kedvezményezett a Kovács Logisztika Kft. volt.
A közleményben ez szerepelt:
„Családi befektetés – visszafizetési és részesedési feltételek szerint.”
Anyám rám nézett.
– Sára, ezt ne vidd vissza apádnak.
– Nem is fogom.
Elővettem a telefonomat, és lefényképeztem minden oldalt.
Ekkor megszólalt a csengő.
Erika néni az ajtóhoz ment.
Néhány pillanattal később visszatért.
– Enikő, valaki keres téged.
A küszöbön apám állt.









