18. rész – Az ember, akit apám elfelejtett

A régi könyvelő, Péter újra jelentkezett.
Ezúttal egy fontos dokumentumot hozott.
Egy tizenhárom évvel korábbi jegyzőkönyvet, amelyben apám elismerte anyám és a nagymamám pénzügyi hozzájárulását.
A dokumentumon három aláírás szerepelt.
Apámé.
Anyámé.
És a nagymamámé.
A jegyzőkönyv azt is rögzítette, hogy a családi befektetésekhez kapcsolódó tulajdonosi jogokat későbbi megállapodásban rendezik.
Az ügyvéd hosszasan tanulmányozta.
– Ez jelentős dokumentum – mondta. – A további jogi lépésekhez azonban a teljes vállalati iratanyagot is össze kell vetni vele.
Anyám megkérdezte:
– Péter, miért csak most hozta el?
A férfi lehajtotta a fejét.
– Féltem elveszíteni a munkámat. De amikor megtudtam, hogy a dokumentumokat meg akarják semmisíteni, nem tudtam tovább hallgatni.
Anyám nem haragudott rá.
– Köszönöm, hogy most eljött.
Péter bólintott.
– Sajnálom, hogy nem tettem meg hamarabb.









