24. rész – Apa bocsánatot kér

Egy vasárnap délután apám megjelent anyám új lakásánál.
Nem hozott drága ajándékot.
Nem volt vele Boglárka.
Csak egy csokor virágot tartott a kezében.
Anyám ajtót nyitott.
– Mit szeretnél, Tamás?
Apám sokáig nem szólt.
Aztán rám nézett.
– Sára, beszélhetnék veletek?
Anyám félreállt.
Leültünk a nappaliban.
Apám a kezét nézte.
– Enikő, sok mindent elrontottam.
Anyám nem válaszolt.
– Azt hittem, ha sikeres vagyok, akkor mindent megérdemlek. Azt hittem, a pénz és a vállalat az enyém, mert én vezetem.
– Pedig nem egyedül építetted fel – mondta anyám.
– Tudom.
Aztán rám nézett.
– Sára, sajnálom, hogy választás elé állítottalak. Nem lett volna szabad azt mondanom, hogy döntened kell közöttünk.
A szemem megtelt könnyel.
– Én csak azt akartam, hogy végre őszinte legyél.
Apám bólintott.
– Tudom.
Nem öleltük meg egymást azonnal.
Nem lett minden rendben egyetlen beszélgetéstől.
De először éreztem, hogy apám nem akarja megmagyarázni a hibáit.
Csak elismerte őket.









