2. rész – A piros dosszié titka

4. rész – Anyám egyetlen mondata

Aznap este titokban felhívtam anyámat.

Erika néni vette fel a telefont.

– Sára, kicsim?

– Anyával szeretnék beszélni.

Néhány másodperc múlva meghallottam a hangját.

– Itt vagyok, szívem.

Nem bírtam tovább.

– Anya, sajnálom, amit mondtam neked.

A vonal másik végén csend lett.

Aztán anyám halkan megszólalt:

– Tudom, hogy nem gondoltad komolyan.

– Honnan tudod?

– Mert ismerlek.

Elmeséltem neki a piros dossziét, a kölcsönszerződést és a Boglárka nevére készülő üzletrész-átruházást.

Anyám nem szakított félbe.

Amikor befejeztem, sokáig hallgatott.

– Sára, van valami, amit eddig nem mondtam el neked.

– Mi az?

– Amikor apád vállalkozása elindult, nemcsak pénzt adtam neki. A nagymamádtól örökölt lakásomat is eladtam, hogy finanszírozni tudjuk az első raktárt.

– Tudom.

– De van egy másik dokumentum is. Egy megállapodás arról, hogy a vállalkozás alapításához adott pénzemért cserébe részesedés illet meg.

Megdermedtem.

– Akkor te is tulajdonos vagy?

– A régi szerződés szerint igen. Azt azonban nem tudom, apád mit intézett azóta.

– Miért nem mondtad el?

Anyám hangja elcsuklott.

– Mert nem akartam, hogy gyerekként a pénz és a vállalkozás terhe nehezedjen rád.

– Anya…

– De most már nem maradhatunk csendben.

Aztán kimondta azt a mondatot, amely mindent megváltoztatott:

– A cég indulásakor nemcsak én adtam pénzt apádnak. A nagymamád is.

– Mennyit?

– Többet, mint amennyit apád valaha bevallott.

Leave a Comment