6. rész – A férfi, aki először félt

Apám belépett a nappaliba.
Amikor meglátta az asztalon a régi iratokat, az arca megváltozott.
– Mit csináltok ezekkel?
Anyám felállt.
– Ezek a családunk dokumentumai.
– Ezek régi papírok.
– Attól még érvényesek lehetnek.
Apám rám nézett.
– Sára, te adtad oda neki a dossziét?
– Nem.
– Akkor honnan tudja, mi van benne?
– Mert én is láttam.
Apám közelebb lépett.
– Kislányom, te nem érted az üzleti dolgokat.
– Lehet. De azt értem, hogy tizenhárom évvel ezelőtt anya és a nagymama pénzt adtak neked.
Apám elhallgatott.
Boglárka nem volt vele.
Ez volt az első alkalom, hogy egyedül láttam.
– Azt akarom, hogy gyere haza – mondta végül.
– Miért?
– Mert az anyád befolyásol.
Anyám keserűen felnevetett.
– Tamás, ő már nem kisgyerek. Nem lehet minden kérdésére azt mondani, hogy valaki más beszél belőle.
Apám az asztalra csapott.
– Elég!
Erika néni azonnal közénk állt.
– Ebben a házban nem fogsz kiabálni.
Apám rám nézett.
– Sára, indulunk.
Nem mozdultam.
– Most nem megyek veled.
A férfi arca elvörösödött.
Aztán megfordult, és becsapta maga mögött az ajtót.
Anyám remegő kézzel ült vissza.
Én pedig először éreztem úgy, hogy nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva neki.









