6. rész – A születésnapi levelek

Natalie tizenkettedik születésnapján megkérdezte, küldhet-e levelet az anyjának.
– Persze, kicsim.
Egy rózsaszín papírra írta:
„Szia, anya! Ma tizenkét éves lettem. Szeretném, ha egyszer eljönnél hozzánk. Hiányzol. Apu szerint nagyon ügyes vagyok az iskolában. Remélem, jól vagy. Szeretlek.”
A levelet borítékba tette.
Én pedig megkerestem Mónika régi címét, és elküldtem.
Néhány hét múlva a levél visszaérkezett.
A borítékon egy pecsét állt:
„Címzett ismeretlen.”
Natalie sokáig nézte.
– Akkor anya nem lakik ott?
– Lehet, hogy elköltözött.
– Megkeresed az új címét?
– Megpróbálom.
Nem mondtam el neki, hogy már tudtam, hol lakik.
Nem akartam, hogy újabb csalódás érje.
7. rész – Az esküvő előtti üzenet
Tizenhét év telt el.
A lányok felnőttek.
Natalie egy kedves, megbízható férfival, Daniellel készült házasságot kötni.
Az esküvő előkészületei már majdnem befejeződtek, amikor megérkezett Mónika üzenete.
„Ott leszek Natalie esküvőjén, Dávid. Adrian és a családja velem tartanak. Biztos vagyok benne, hogy megérted, milyen rosszul venné ki magát, ha kihagynám a saját lányom esküvőjét. Elvárom tőled, hogy őrizd meg a látszatot és viselkedj civilizáltan.”
Elolvastam, majd megmutattam Natalie-nak.
Azt hittem, dühös lesz.
De ő csak bólintott.
– Mondd meg neki, hogy jöhet.
– Biztos vagy benne?
– Igen, apa. Van valami, amit szeretnék, ha végre mindenki megtudna.









