16. rész – A levél, amelyet soha nem kellett volna megírni

A doboz alján egy különleges boríték feküdt.
Natalie óvatosan kivette.
– Ezt nem apa írta – mondta.
Mónika ránézett.
A borítékon az ő saját kézírása szerepelt.
„A lányaimnak.”
Natalie kinyitotta.
A levél rövid volt, és évekkel korábban íródott.
Mónika elismerte benne, hogy tudott a lányok leveleiről, és többször is lehetősége lett volna találkozni velük, de mindig elhalasztotta.
Azt írta, hogy nem tudja, hogyan térhetne vissza az életükbe anélkül, hogy szembe kellene néznie azzal, amit tett.
A levél végén ez állt:
„Talán egyszer majd lesz bátorságom elmondani nekik, miért mentem el.”
A terem teljesen elnémult.









