22. rész – A bocsánatkérés

Mónika hosszú ideig nem mozdult.
Aztán Natalie elé állt.
– Kicsim, sajnálom.
Natalie nem válaszolt azonnal.
– Mit sajnálsz, anya?
Mónika sírva mondta:
– Hogy elmentem. Hogy nem kerestelek benneteket. Hogy hagytam, hogy azt higgyétek, nem vagytok fontosak nekem.
Natalie lehunyta a szemét.
– Sok évig vártam erre a mondatra.
– Tudom.
– De attól, hogy most kimondtad, még nem lesz minden rendben.
Mónika bólintott.
– Megértem.









