24. rész – Az esküvő folytatódik

A zenekar lassan újra elkezdett játszani.
A vendégek visszaültek az asztalokhoz.
Mónika a terem szélén maradt.
Nem próbálta többé magára vonni a figyelmet.
Natalie odalépett hozzám.
– Apa, jól vagy?
Elmosolyodtam.
– Én rendben vagyok, kicsim. Ez a te napod.
Megölelt.
Aztán a mikrofonhoz lépett.
– Szeretnék valamit mondani. Ma nemcsak férjhez megyek. Ma szeretném megköszönni annak az embernek is, aki megtanított arra, hogy a szeretet nem ígéret, hanem mindennapi jelenlét.
A vendégek felálltak.
Natalie felém nyújtotta a kezét.
– Apa, kérlek, táncolnál velem?
És én, aki tizenhét évvel korábban azt hittem, hogy egyedül nem leszek elég hat lány felneveléséhez, ott álltam a legidősebb lányommal az esküvője közepén.









