1. rész – Az ötszáz pesós fuvar

Chela néni három hatalmas bőrönddel állt az előszobánkban.
A kezében egy ötliteres vödör ecetes chilipaprikát tartott, Diego pedig már azon gondolkodott, melyik szobát adja neki.
Én csak álltam, és néztem a férjemet.
– Diego, emlékszel, mit ígértél nekem egy hónappal ezelőtt?
– Mariana, kérlek, ne most kezdjük!
– Nem most kezdjük. Már hónapok óta tart.
Chela néni zavartan nézett ránk.
– Gyerekek, ha gond van, én szívesen elmegyek…
– Nincs semmi gond, néni! – vágott közbe Diego. – Anyám mondta, hogy jöhetsz.
Ekkor elővettem a telefonomat.
Diego rám pillantott.
– Mit csinálsz?
– Fuvart rendelek.
– Kinek?
– Chela néninek.
A férjem elnevette magát.
– Mariana, ne csinálj már cirkuszt!
Néhány másodperccel később megérkezett a visszaigazolás.
A fuvar majdnem ötszáz pesóba került.
Megmutattam Diegónak a képernyőt.
– Az anyukád címe még mindig Guadalajara La Normal városrészében van, ugye?
Diego arca megváltozott.
– Mit akarsz ezzel mondani?
– Azt, hogy ha Beatriz meghívta a saját rokonát, akkor Beatriznek kell vendégül látnia.
Chela néni lassan letette a vödröt.
És ekkor megszólalt a telefonom.
Beatriz hívott.









