6. rész – A hazafelé vezető út

Amikor hazaértem, Diego a nappaliban várt.
A televízió ki volt kapcsolva.
A telefonját szorongatta.
– Anyám teljesen ki van akadva.
– Sajnálom.
– Ne mondd, hogy sajnálod! Tudod, mennyire kellemetlen helyzetbe hoztad?
Levettem a cipőmet.
– És te tudod, milyen kellemetlen helyzetbe hoztál engem az elmúlt hónapokban?
– Ez csak család!
– Az én családom is az enyém. Mégsem küldöm hozzájuk a rokonaimat úgy, hogy előtte nem kérdezem meg őket.
Diego elfordult.
– Anyámnak nehéz nemet mondani.
– Nekem pedig nehéz volt hónapokon keresztül idegenek után takarítani.
Csend lett.
Aztán feltettem neki a kérdést:
– Diego, te egyáltalán megkérdezted valaha, hogy én jól érzem-e magam a saját otthonomban?
Nem válaszolt.









