Az anyósom vendégháznak használta az otthonunkat – amikor a férjem újabb rokont engedett be, olyan döntést hoztam, amit egyikük sem felejtett el

15. rész – Lucha néni bocsánatkérése

Néhány nappal később Lucha néni is felhívott.

– Mariana, szeretnék bocsánatot kérni.

Nem tudtam, mit mondjak.

– Miért, néni?

– Mert úgy viselkedtem nálatok, mintha a ház a sajátom lenne. A samponos dologra is emlékszem. Nem kellett volna.

– Semmi baj.

– De igen. Akkor azt gondoltam, hogy túl érzékeny vagy. Most már látom, hogy én voltam tiszteletlen.

Ez a beszélgetés sokat jelentett.

Nem azért, mert minden problémát megoldott.

Hanem mert valaki végre elismerte, hogy az én érzéseim is számítanak.

Leave a Comment