Az anyósom vendégháznak használta az otthonunkat – amikor a férjem újabb rokont engedett be, olyan döntést hoztam, amit egyikük sem felejtett el

2. rész – Az anyósom nem értette

– Mariana! Mit hallok? Miért rendeltél taxit Chela néninek?

Nem köszönt.

Nem kérdezte, hogy vagyok.

Azonnal számonkért.

– Mert te hívtad meg őt, Beatriz.

– És? Nálatok van hely!

– Nálad is van lakás.

– Az én lakásom kicsi!

– A mi házunk sem vendégház.

Beatriz felnevetett.

– Ne nevettess! Három hálószobátok van!

– És mindháromnak van rendeltetése.

– Diego, hallasz engem? – fordult a fia felé. – Mondd meg a feleségednek, hogy ne viselkedjen így a családdal!

Diego rám nézett.

Azt várta, hogy ismét engedek.

De most nem tettem.

– Beatriz, a fuvar tíz perc múlva érkezik. Ha valóban szeretnéd vendégül látni Chela nénit, akkor ott várhatod a lakásodban.

– Te nem küldheted el az én vendégemet!

– Nem is küldöm el. Csak oda viszem, ahová eredetileg meghívtad.

Letettem a telefont.

Leave a Comment