2. rész – A nevetés elhallgatott

Amikor visszatértünk az étkezőbe, Gábor éppen Péterrel viccelődött.
– Remélem, anyósod nem túl lassú. Reggelig is eltarthat, mire végez ezzel a sok tányérral!
Péter ismét felnevetett.
Margit egy pohár pezsgőt emelt a szájához, és elégedetten figyelte a jelenetet.
Anyu azonban nem szólt vissza.
Odament az asztalhoz, és megállt a vendégek előtt.
– Margit, mielőtt elkezdenék mosogatni, szeretnék valamit átadni neked.
Az anyósom szemöldöke felszaladt.
– Most? Nem lehetne később? Látod, mennyi a munka!
– Éppen ezért gondolom, hogy most lenne a legalkalmasabb.
A vendégek lassan elhallgattak.









