2. Egy különös esemény, amely megváltoztatta az életét

Nagyjából ötéves lehetett, amikor vér szerinti édesapja Budapestre vitte. Az új lakásban azonban továbbra is hideg volt, és a kisfiú nem tudta, hogyan kellene másképpen melegednie.
A korábbi környezetében megszokott módon tüzet gyújtott a szobában. Az édesapja ezt követően gyermekvédelmi intézetbe vitte.
Krisztián később úgy beszélt erről az eseményről, mint amely végül sorsfordítóvá vált számára. Az intézetben ugyanis olyan emberekkel találkozott, akik új lehetőséget adtak neki.
Egy házaspár érkezett az intézménybe, akik eredetileg nem feltétlenül őt keresték. A kisfiú azonban annyira szerette volna, hogy magukkal vigyék, hogy erőteljesen kérte őket.
A házaspár végül visszatért érte, és Kápolnásnyékre került hozzájuk.
3. Egy család, amely hitt benne
Az új családi környezetben Krisztián először tapasztalhatta meg igazán, milyen az, amikor egy gyermekre odafigyelnek, törődnek vele, és segítik a fejlődését.
A kezdet azonban nem volt egyszerű. Olyan alapvető ismeretek hiányoztak nála, amelyeket más gyermekek már óvodáskorban elsajátítanak.
Az iskolai szakemberek kezdetben azt fontolgatták, hogy kisegítő iskolába irányítják. A nevelőszülei azonban észrevették, hogy a fiú gyorsan tanul, kreatív és érdeklődő.
Pszichológus segítségét kérték, aki megállapította, hogy nem értelmi problémáról van szó: egyszerűen csak hatalmas tudásbeli hátrányból indult.
A megfelelő támogatással és fejlesztéssel ezeket a hiányosságokat fokozatosan le lehetett dolgozni.
A család nem mondott le róla, hanem időt, energiát és figyelmet fordított a fejlődésére. Ez az egyik legfontosabb fordulópont volt az életében.









