Tizennyolc éves lányom belehalt a szülésbe, én pedig egyedül neveltem fel az unokámat, anélkül hogy tudtam volna, ki az apja – tíz évvel később egy idegen nő jelent meg a sírjánál, és azt mondta: „Ígéretet tettem a lányának. Most már ideje, hogy megismerje az igazságot.”

5. rész – Lucas

Amikor először a karomba vettem Lucast, alig tudtam visszatartani a könnyeimet.

Apró ujjai voltak, puha haja és olyan békés arca, mintha semmit sem tudna arról, hogy az édesanyja már nincs mellette.

Az orvosok azt mondták, szerencsére egészséges.

Én pedig megígértem neki, hogy mindent megkap, amire szüksége lesz.

Hazavittem.

Teagan szobájában készítettem neki helyet, és minden este ott ültem a kiságya mellett.

Néha úgy éreztem, mintha a lányom mosolya visszaköszönne az arcáról.

Lucas lett az életem középpontja.

Nem volt könnyű egyedül felnevelni, de soha nem bántam meg.

Leave a Comment