11. rész – A boríték

Nem nyúltam azonnal a borítékért.
Tíz éven át próbáltam elfogadni, hogy talán soha nem fogom megtudni, ki volt a gyermek apja.
Most pedig egy idegen nő állt előttem, és azt mondta, tudja a választ.
– Honnan ismerte Teagant?
– Nagyon közel álltam hozzá.
– A barátnője volt?
A nő bólintott.
– A neve Rachel. Együtt dolgoztunk egy közösségi központban. Én huszonhárom éves voltam, ő pedig még csak tizennyolc.
– Miért nem keresett meg korábban?
Rachel szeme megtelt könnyel.
– Mert Teagan megkért, hogy várjak.
– Mire?
– Arra, hogy Lucas elég idős legyen ahhoz, hogy megértse, mi történt.
A kezem remegni kezdett.
– És most miért jött?
Rachel rám nézett.
– Mert már nem csak önnek van joga az igazsághoz. Lucasnak is.









