2. rész – Kilenc hónapnyi várakozás

Kilenc hónapja vártam arra, hogy végre megoperálják a gerincemet.
Kilenc hónapja jártam vizsgálatokra, konzultációkra, és próbáltam megtalálni azt a kezelést, amely esélyt adhat arra, hogy újra normális életet éljek.
Harmincnyolc éves voltam, de néha úgy éreztem, mintha egy sokkal idősebb ember testébe zártak volna.
A fájdalom miatt nehezen jártam, hosszabb ideig nem tudtam ülni, és még a legegyszerűbb házimunkák is komoly kihívást jelentettek.
Apám azonban mindig csak legyintett.
Szerinte túl sokat foglalkoztam a hátammal.
– Biztos csak meghúztad valamivel – mondogatta.
Pedig a leleteim egyértelműek voltak. A szakorvos szerint a műtét jelenthette a legjobb esélyt a javulásra.









