4. RÉSZ – Az állatorvos első vizsgálata

A klinikán Dr. Kovács Júlia fogadta őket.
Márkot óvatosan egy vizsgálóasztalra helyezték.
Az orvos megmérte a testhőmérsékletét, ellenőrizte a légzését, a szívverését és a kiszáradás jeleit.
A kutya rendkívül sovány volt.
A lábain régi sérülések nyomai látszottak, a bundájában pedig több helyen csomók és sebek voltak.
– Hány éves lehet? – kérdezte Eszter.
– A fogai és a testalkata alapján idős kutyának tűnik. Pontosabbat a vizsgálatok után tudok mondani.
– Meg fog gyógyulni?
Az állatorvos nem akart hamis ígéretet tenni.
– Most még nem tudom megmondani. De mindent megteszünk érte.
Lili az ajtóban állt, és figyelte a kutyát.
– Fáj neki? – kérdezte.
Júlia leguggolt hozzá.
– Lehet, hogy igen, de most segítünk neki, hogy jobban érezze magát.
A kislány átadta a rózsaszín borítékját.
– Ebben volt a pénzem. Már nincs benne semmi. De ha kell, még tudok segíteni.
Az állatorvos elmosolyodott.
– Azzal segítettél a legtöbbet, hogy nem hagytad magára.









